Hat év tapasztalata szükségessé tette e gyűjtemény kibővítését. Két irányban: egyrészt kevés volt a könnyű darab, másrészt a 2. füzet tartalma a mai igényt nem elégíti ki. Szeretném pedagógusainkat meggyőzni, hogy a tanulók fejlődését gyorsítja, s egyben a maguk munkáját könnyíti, ha minél előbb megkezdik a kétszólamú éneklést. A kézjelről, majd betűkről végzett elemi gyakorlatok után könnyen győzik a bicíniumokat kótából is, mihelyt biztosan olvasnak. Minden órán tanácsos az Énekeljünk tisztán egy-egy példáját elővenni, eleinte kézjelről. Ez az egyetlen biztosíték a hamis ének ellen, jobb, mint a zongora. Maga alatt vágja a fát az a tanító, aki zongora mellett akar tiszta éneket tanítani. Mi jobb? Egy-egy ünnepre vért izzadva, hallás után betanítani a szólamokat, vagy simán leolvasni és mindjárt a kidolgozásba fogni? Így nem agyonpróbált (=agyonunt) darabokkal lépnek a pódiumra, és mellesleg – ami a fő: fejlődik a gyermekek hallása, zeneérzéke, ízlése. A két szólam inkább függetlenül mozgó legyen, tercpárhuzamok nem fejlesztik a hallást, nem is illenek magyar dallamhoz. A szövegtelenek inkább a zenére koncentrálják a figyelmet, de a szövegeseket is szolmizáljuk előbb, csak ha zeneileg teljesen tiszták, adjuk hozzá a szöveget, miután kiejtését hibátlanná csiszoltuk.
Kodály Zoltán 1967. február 28
összességében közepes állapotú, használt, régebbi kiadású példány (!) borító, gerinc sérült, gyűrött, belül viszont szép állapotú